Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

Kép

 Túrmezei Erzsébet:

A harmadik

Valamit kérnék tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást sug az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tesztelt, Vered lázad.
Majd máskor! - Nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
A Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a Harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél
endure untill. Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

 

 

Kép

 Nagy Krisztina:

 Gyáva vagy!

Azt mondod szenvedsz

én azt mondom ez semmi!
fájdalmas nyomorban embernek lenni
az mi igaz szenvedés a testnek
mikor elgyötört lélekkel lapátra tesznek.
Úgy érzed ez a vég?
Szólok hozzád elég!
Szavaim süket fülekre találnak, támasztod hátad
  a közöny falának közben
utat engedve hiszed 'megváltó halálnak.
Akkor sajnáld magad!
Megoldást ne is keress!
Ne merd mondani szeretted a világot,
és ártatlan gyermekeid,
kik maradnak itt elhagyott gondjaiddal
Nélküled!
Gyáva vagy!
Nézz ártatlan könnyes szemükbe rázd meg magad
akkor és lépj tovább
meglásd, akkor ismét Tiéd a világ!

 

 

Kép

Katona Bálint:

Arspoetica 

Ha embert fürkészünk: titkok rögeibe botlunk,

Ha utat kutatunk: labirintust találunk,

Ha imát mormolunk: felébrednek a káromlások,

Ha kitárulkozunk: a titkainkat is eláruljuk,

Ha fényt alkotunk: létrehozunk árnyakat is,

Kiállítást is építünk, hogy legyen mit lebontani,

Mégis alkotunk, kutatunk, imádkozunk és kiállítunk,

Nyomokat hagyunk magunk után,

hogy az utódoknak irányt mutasson,

vagy legyen mit eltaposni ...

 

 

nesbeney1.gif

 

 

Hétköznapi Józanság 

 

Csak apró vágyakkal él az ember,

Beéri azzal, ha ágyát megvetik,

ha az éjre ráköszön a reggel,

ha ősszel eső, télen hó esik.

 

Mert mivégre az ezernyi álom,

hogyha újra és újra ébredni kell?

Hiába lépne át minden határon,

kivel a sorsa egyre felesel.

 

megtanult hát örülni a fénynek,

a nyugvó napot két szemébe zárja,

tenyerében még érintések égnek

emlékezve nyéhány régi nyárra.

 

Megérti mit susognak a hársak,

s mitől zakatolnak messzi vonatok,

hinni tud tükre szelíd mosolyának,

s nem bánja meg sosem a tegnapot.

 

Míg apró vágyakkal él az ember,

s nem feszítik az elárhetetlenek,

egy esőcseppen elférhet a tenger,

és egy ébredésből álom is lehet.

 

(Sárhelyi Erika)

 

═══════۩۞۩═══════

 

 

Nem ismersz!

 

Nem ismersz! Nem tudhatod, mire vagyok képes.

Egyszerűen fogalmad sincs, min mentem keresztül,

mit éltem át, mit láttam és mit halottam.

El nem tudod képzelni, hányszor sírtam át az éjszakákat és

hányszor álltam talpra a pofonok után.

Hidd el, több vagyok, mint amit magamból mutatok.

Én is tudok ütni, sőt erősebbet, mint gondolnád.

Én is tudok fájdalmat okozni és tudok szemét lenni.

Én veled ellentétben küzdöttem, harcoltam és soha nem adtam fel.

Úgyhogy jól vigyázz, nézd meg, kivel kezdesz, mert én nem félek a tűztől!

Én játszom vele!

 

(xxx)

 

═══════۩۞۩═══════